Járom az utam...

Ide járok a szomszédba az e-fitness-be... egy kis reklám nekik :-)

A full meleg tulajdonos fiúról, ma kiderült, hogy 27 éves. Kölcsönösen körbeudvaroltuk egymást, ugyanis megdöbbentette a "hír", hogy 76-os vagyok, azt mondta, nem nézek ki 34 évesnek - mondom még jó, mert csak 33 vagyok :-D
De jóvá tette, mert szerinte 27-nek nézek ki - cuki fiú :-) Ő meg ugye 27, de mondtam neki nem gond, jól tartja magát, mert kb 25-nek néztem... szóval jóba lettünk, lebratyiztunk.

A terembe járó díszpintyeket kihallgatta a barátnőm pasija az öltözőben, ők még csak sejtik, hogy a srác a fiúkat szereti. Pedig nagyon nagyon látszik, ahogy beszél, mozog, lerí róla. No de semmi baj ezzel, aranyos pasi és gyönyörű! Komolyan mondom: magas, szépen ki van dolgozva a teste, de arányosan, nem amolyan "dinnye van a hónom alatt" típus piszkafa lábakon. Mondjuk szőke, kékszemű, lehetne valami fekete beütése, de ez már legyen az ő gondja.

Hogy a pletykán kívül írjak valami értelmeset is; 7 km-t futottam / gyalogoltam 1 óra alatt, aztán egy kis karozás, hátazás. Most meg mindjárt nekiugrok a kisfiam tortájának. Na nem megeszem, hanem rányújtom a marcipánt... majd rakok fotót róla :-)

Ja és a lényeg, holnap nyílt nap az e-fitness-ben, ingyé van minden menjetek!

Elkészítettem a honlapomat átmenetileg arra az időre, amíg egy nálam sokkal profibb meg nem csinálja az igazit. Itt lehet elérni: http://sminksziget.uw.hu

Tessék jönni hozzám! :-)

Lelkes - talán mostanában kevésbé - nlc olvasó és fórumozó vagyok és nagyon elszomorít az, ahogy mostanában sokan egymásnak esnek. Kismama a nyugdíjasnak, aktív dolgozó a kismamának és még sorolhatnám. Mindenkinek csípi a csőrét a másik "léte", hogy a kismama csak otthon ül és várja a segélyt, a nyugdíjasok "bezzegelnek", nekik nem volt anno semmi, a dolgozó adót fizet - rengeteget, ha vállalkozó, akkor tuti adócsaló, utálják egymást a közszférában és a multiknál dolgozók, hogy így az egyik meg a másik.

És mégis mire jó ez? Kinek jó ez?

Közben meg mindenféle celebek nem tudják már mivel rukkoljanak elő, hogyan bocsássák áruba tehetségtelen ripacskodásukat, magánéleti szenvedésüket, gusztustalan személyiségüket. Okádék, jobb szót nem tudok. És a fent leírt egymásnak esők nagy százaléka ezeken a bulvársztorikon csámcsog ahelyett, hogy a saját életét tenné helyre.

A politikáról nem beszélek, az maga a fertő.

A véleményem az, hogy kellene egy össznépi agymosás, csak akkor lenne itt jó élni. Hogy mindenkinek fontos legyen a rend, a tisztaság, hogy a kutyatulajdonosok ne a gyerek játszótérre szarassák a kutyájukat, hogy majd én itthon öklendezve mossam le a kiscipők talpát és hogy ne kelljen a gyerekeimnek betonon felnőnie fű helyett... És ez a legeslegapróbb dolog, amit rühellek, de ha csak kicsiben elkezdenénk, már az is formálná a "naaagy" dolgok kimenetelét.

Emberek ÉBRESZTŐŐŐŐŐ!!!! Az utolsó 24 óra elkezdődött!

... mondta a mesterem múlt csütörtökön.

Én meg ettől boldog :-) Nagyon fura, hogy már nem fogok hozzá "úgy" járni, persze fogunk együtt dolgozni még, de az már nem az a tanár-tanuló viszony. Azt is mondta: kolléga :-))) Ami biztos, hogy lesz már 3 esküvőm idén és nagyon szeretnék 1-2 kisebb tanácsadást is csinálni, na meg még fotózásokat, bár itt egyelőre biztos, hogy csak képekért cserébe.

Apropó fotózás: rávettem néhány barátnőt, hogy fotózzunk sminkeket - nagy rábeszélés nem kellett azért - és kibéreltünk egy műtermet, én reggel 8-tól délután 3-ig sminkeltem és fene jól éreztem magam.

Esküvői smink lilában és csak egy kis szájfénnyel nagyon elegáns és ugyanakkor királylányos lett, ahogy ez egy szende menyasszonyhoz illik is.
Nehéz volt jól lemattítani, elég zsíros arckrémet használt a lány a télre hivatkozva, de azért sikerült. És azért retusáltam is a kis szarkalábakat, szerencsére a szem alatti karikákat elég profin eltűntettem a camouflage alapozóval. Szerintem szép lett :-) 

A következő kép a kedvencem Orsi barátnőmről, neki majd ilyen lesz a menyasszonyi sminkje, bár akkor ő is szendén ekrüben fog vonulni, nem ilyen fekete necc kesztyűben és persze a haja is meg lesz szelidítve bodros fürtökből elegáns konttyá :-) Ami változtatás lesz, hogy nem lesz teljesen körbekeretezve a szeme, nem lesz ennyire "dög". Augusztus végén lesz a nagy nap, szerintem már minden meg van szervezve az utolsó részletig. Érdekes, hogy a menyasszonyi ruhaszalonba úgy kellett bekönyörögni magát, tele a naptárjuk...
Csodásak a szemei!
   

Ilyen lett Viki strasszos sminkje, ami előbb szintén egy szép kis menyasszonyi volt, csak aztán feketével bedurvultunk és ragasztottunk 2 kis swarovskit. Csecse lett! :-) Neki talán nem kellett volna az atombiztos alapozó, de kikövetelte magának, úgyhogy megkapta végül.
Voltak itt menyasszonyi fátylas, bőrdzsekis, ilyen-olyan szexi toppos ezerrel pózolós képek, én mégis ezt a szolidat választottam... de ez a hajbavaló! Na ezzel mindenki fotózkodott :-)))
Jellegzetessége még, hogy a nyakon látható bőr izét nem lehetett levenni, ez majd retusálás áldozata lesz.

Sminkben a legextrább, füstös kék szemek csoda színű selyemporral. Itt is megjelenik ez a jó kis hajdísz. :-) Szerintem a kép beállítása szenzációs, köszhönet érte a fotósnak (nem mellesleg Orsi húga). És a kép bizonyítja, hogy kellett az a rúzs, hiába mondták  a lányok, hogy sok lesz. Na de ezt az én tapasztalt, fotózásokon nevelkedett sminkes szemem látta jól. Óriási hála és köszönet ezért Áginak!
Ez a smink is meseszép lett!

Rakok még egy képet, hogy a szín is látszódjon:

 Fárasztó nap volt, az egyszer biztos, de megérte, mert jó képek lettek és nagyon jót mualttunk közben. Már csak a retusálásban kell alaposan elmélyednem, mert az is nagyon érdekes, kreatív munka, a photoshopot úgyis nagyon szeretem. Ha valaki olvas és szívesen tanítana, jelentkezzen, cserébe sminket ajánlok! ;-)
Valahogy ilyen alapon lesz honlapom is, csak kicsit lassan őrölnek azok a bizonyos malmok...

(Lüktet az agyam... elkaptam a jó kis torokgyulladást, de már kijövőben vagyok, csak a szokásos "taknyom-nyálam egybefolyik" móka van napirenden.) Nem is lényeges, utólag bezárójelezem az első mondatot.

Amiről ma írni szeretnék, hogy sminkes lettem :-) Túl vagyunk egy 5 alkalmas fotózáson, 7 modell, rengeteg dolog, de annál több gyönyörűseges smink. Végig Ági felügyelete alatt dolgoztam, de végül csinálhattam 3 sminket teljesen egyedül. Remélem, lesznek mihamarabb képek is a munkáimról. Ági nagyon meg volt elégedve velem, az utolsó nap mondta, hogy frissítsem az iwiw-en a munkámat sminkesre. A tanfolyami részből még van 3 alkalom, ezeken már csak smink-smink-smink-smink.

Bízom benne, hogy menni is fog a dolog, szeptemberig adtam haladékot magamnak, addig kiderül, mennyi az annyi.

Amivel mostanában tele a hócipőm, hogy folyamatosan valami ovis program van. Nemrég szülői, hétfőn nyílt nap lesz. De hogy minek??? Most volt Karácsony, meg Luca napi népitánc bemutató. Nem, mintha nem érdekelne, hogy mi van az oviban a gyerekkel, de a lányom rám se fog nézni egész délelőtt, pedig az együtt játszás lenne a lényeg... Ráadásul vihetem be e kicsit, mert drágámnak holnap dolga van délelőtt, nem tud maradni vele. Gondolom jönnek nemsokára a nevelés nélküli munkanapok, mert abból az első félévben csak 1 volt, lesz még 4. Csak azt nem tudom, hogy amelyik családban mindkét szülő dolgozik, hogy oldja meg ezt a rengeteg külön programot? Ja és még kedvesen afelé terelnek minket, hogy pénteken ugyanmár ne aludjon a gyerek az oviban.
Na ami az alvást illeti, azzal is tele a pupom (így rövid u-val), hogy 2 órát altatják őket 1-3-ig. Mi a fenének? A gyerekek 90%-a nem igényli ezt a k hosszú időt, este meg nem lehet őket letenni, amitől reggel nem tudnak felkelni... ördögi kör ez.

Túl vannak a gyerekek az első betegségen is - leszámítva a decemberi kötőhártya gyulladást - 1,5 hete itthon van a csajszi, persze a kicsi elkapta, most ezt nyögjük mi is: felnőttek.

És voltunk egy remek születésnapi házibuliban, ugye mi szaggató torokkal érkeztünk, a házigazdának hangszál gyulladása volt, az egyik páros torokgyuszi gyógyulóban, de herpeszes orral, másik pár szintén felsőléguti döglődésben, megint mások a hányós-fosós gyermeket otthon hagyva érkeztek. Szuper volt! Mondjuk jól éreztük magunkat, csak így viszonyleg hamar végetért, mindenki fetrengett.

Újévi fogadalmam szerint többet kellene agykontrolloznom, nagy szükség van rá, mert már kezdek depis lenni ettől a nyomi, nyálkás téltől. Élvezet volt csütörtökön és pénteken napszemüvegben vezetni! Ma este el is kezdem, hogy mihamarabb belejöjjek ismét. Első körben a tavaszt fogom megidézni :-)

Ma valahogy hisztis vagyok...

Vagy nem is tudom, rámjött megint a gondolkodás, bizonytalan vagyok, a hogyan tovább kérdéssel kapcsolatban már megint. Sminkelés? Fog az menni nekem? Hogy bírja a család, hogy hétvégén nem mindig leszek? Visszamenni a régi melóhelyre? Hogy bírja a család, ha csak hétvégén leszek? Hogy bírom én megint azt a légkört, a nyomást? Áááááá, nem lehet okos az ember, csak a kérdőjelek sorakoznak. Ami tény, hogy márciustól gyes és remélem, családi pótlék, bár elvileg 29-én összeül a T. Ház és eldöntik, hogy kitől vonják meg, ki kaphatja... hát bekaphatják!

Este már az őrület határán voltam, de 8-kor lementem inkább az edzőterembe, kifutottam a gőzt.

A nap pozitívuma, hogy az egész nap szakadó eső tisztára mosta a kocsimat és már nincs hideg sem és nagyon ramélem, hogy nem is lesz.

Közben meg sok izgalom vár rám, mert hétvégétől rengeteg fotózásra megyek és nagyon remélem, hogy már csinálhatok ezt-azt élesben is. Csak itt van a lelkiismeret furdalás, hogy egész héten robotoló férjemet itthagyom a gyerkőcökkel. Persze ez jelenthetne neki kikapcsolódást is, de nem jelenti sajnos, tudom :-( Na de mindegy, ezt már végigcsinálom, ha törik, ha szakad.

És jönnek sorban a horoszkópos megrendelések is szerencsére, amit persze sminkre költök, de az már lényegtelen apróság... szóval mégiscsak szép az élet!

Hideg van, didergető hideg, csúnya, rossz idő! Szmogriadó, oroszok gázleállítása, egyéb csúnyaságok...

De hogyan éljük túl a januárt? Szerintem (is) ez az év legrosszabb hónapja, hosszú is és olyan, amikor nem történik semmi. 5-én kezdődött az ovi újra, de az előtte lévő 3 hét olyan nagyon jó volt itthon a 2 gyerekkel és sokszor a férjemmel, valahogy olyan nyugis és kellemes volt, vártuk a Karácsonyt, aztán hamar eltelt, aztán csak úgy voltunk itthon.

Szerencsére a héten már beindul az élet: angol, sminktanfolyam, angol bemutató óra a kicsinek, tegnap este végre át tudott jönni drága nagymamám a papa mellől... szívszorítóan gyönyörűséges látvány volt, ahogy a gyerekek örültek neki: ugráltak, ölelték, el nem jöttek a közeléből, amíg csak itt volt. És persze a mamám is fiatalodott vagy 20 évet a társaságukban.

Vasárnap voltunk edzeni, nagyon jól esett 1 hét pihenő után, csináltam egy "weight loss" programot és a szadista gép 9%-os emelkedőn hajtott felfelé fél órán keresztül, igaz, hogy a pulzusom nem ment 145 fölé, ami azért elég jó edzettségi állapotot mutat (magamhoz képest). Barátnőm 1 hetet külföldön volt egy kiállításon és láthatta, hogy mennyit számít a kondi, biztos kikészült volna a dereka/lába a rengeteg mászkálástól, de így csak simán elfáradt... de nagyon.

Kis helyzetkép a fogyókúráról: a karácsonyi, szilveszteri és egyéb zabbantások alatt sikerült 92,9-re lemennem (40 dkg minusz örülünk neki!), de úgy döntöttem, hogy a február 1-én megpróbálom a 90-t már csak alulról szagolni :-)
Ami még ide tartozik, hogy szombaton Pandorfban voltam, nem nagyon vásárolgattam csak 1-2 "örök darabot" - jó szöveg, mi? - és lááááám, csupa 44-es méretű felsőt sikeredett vennem, mert biza a 46-osok lógtak. Van közte egy Olsen blézer és felső, nagyon nagyon jók, igényes szép darabok... ja a blézer 189-ről volt 49-re leárazva.
Viszont farmert még múlt héten kellett vennem, mert a meglévő 48-as már tényleg leesett, így a C&A-ban vettem helyette másikat 46-ost. Nagyon szuper, mert annak ellenére, hogy kevesebbet fogytam kilóban, mint amikor a lányom után lefogytam - mozgás nélkül - mégis formásabb vagyok. Hajrá edzés, hajrá futás!

A kocogós edzéstervből még 5 hét van, de most ezen a héten csak gépezek, gyalogolok a pihihét után. Aztán meg elég durván folytatódik a dolog: 5-15-1-5-1-5-1 a menet, szóval fárasztó és izzasztó. De megéri, ezt 100%-os bizonyossággal állíthatom!

Nagyon rég nem "beszéltem" a vezetésről: nem gondoltam volna, hogy valaha ezt írom, de élvezem, hiányzik, ha egy nap nem megyek. Imádom Picikét - ez a név ragadt rá, a kisfiamtól, lévén apáé a nagy, miénk a picike - nagyon kis kezes és megy, mint a meszes, ha kell.

Szmogriadó kapcsán jutott eszembe, hogy ugye tegnap csak a páros rendszámúak közlekedhettek, így a férjem Picikével ment, de erős kétségeim vannak, hogy egy páratlan rendszámú, de alig egy éves dízel (euro 4-es motor) vagy egy ugyan páros rendszámú, de majd 11 éves micra károsanyag kibocsátása e a kedvezőbb a környezet számára...
Na de végülis mindegy, mert nagyon sokan tojtak az egészre, főleg, hogy egész vasárnap azt harsogta a tévé, hogy nem büntethető senki, aki szarik az egészre. Bezzeg Pekingben leszerelték a büntetettek rendszámát, ott lehet ilyet csinálni!

És hogy visszakanyarodjak az elejéhez; hogyan éljük túl? Meleg, meghitt estékkel a párunkkal, odabújva a gyerekekhez, kád forró vízben ülve, (forralt)bort kortyolva, arra gondolva, hogy a tavasz hamarabb itt lesz, mint gondolnánk...

a Karácsonyról, két ünnep közéről.

Karácsony előtti héten rengeteget rohangáltam, még elmentem egy sminktanfolyam részletre, meg fotózáson is voltam (műpillákat ragasztottam:-)), aztán már csak takarítottam, gyerekeztem, sütöttem és újra takarítottam. 24-én jöttek anyósék, anyu, nagyim, nagyon jó volt, gyermekek álma teljesült, egész délután játszottunk, beszélgettünk, szép volt.

26-án már az edzőteremben voltunk és teszem hozzá, azóta minden nap és nagyon jól esik, el sem tudom képzelni, hogy fogom bírni, hogy csak egy héten 2-3-szor jutok majd el, ha jönnek újra a szürke hétköznapok.

Aztán tegnap már vásárolni is voltam, jaj de szar nekem az élet :-) Vettem 2 felsőt, harisnyát, bugyikat.

És most meg letöltött 90-es évek zenéit hallgatom (think about way, it's a beautiful life, Mr. Vain és társai imááááádom) biztos írok majd egy 90-es évekes bejegyzést, SOTE Klub áááááááááááááááááááááááááááááááá! Rákász Béla és Szergej a csúcs volt akkor nekünk!

Nem is tudok idekoncentrálni (micsoda gyönyörű szó!) béjbe béjbe!!!! Táncolni akarok, újra 18 akarok lenni!

Nincs valakinek egy régi SOTE logója???

Merő egy rohanás az utóbbi hetem, de nem baj, szuper a sminktanfolyam, élvezem, hogy teszek valamit, nem csak itthon zsizseghetek. Persze veszélyes a mulatság főleg a pénztárcámnak, hiszen az Ó utcai boltban mindenféle kincsre akadtam...

Gondoltam, ezen a héten elintézek mindenfajta bevásárlást, elviszem a szőnyeget kimosatni, csinosítgatom a lakást, magamat, átpakolom a játékokat, kitakarítom a hűtőt, miegymás, erre mind a két gyereknek iszonyat kötőhártya gyulladása van. Így nincs ovi a héten és már idén sem. Jó, hogy eddig nem volt beteg a kislányom, szavam sem lehet, na de hogy pont most??? Némi öröm az ürömben, hogy legalább a karácsonyi képeken nem két pirosszemű nyuszim lesz :-)))

Elromlott a mosogatógépünk - 3 éves Whirpool - motorcsere, 34.540 Ft... no comment.

De nem adom fel, az élet szép, mindjárt itt a Karácsony!

Azért is ezt a gyönyörűséges pillangós nyugalom mandalát rakom be képnek, hogy mindig csak arra gondoljak: NYUGI - NYUGI - NYUGI!

De amúgy meg ki kell írni magamból, mert különben bedilizek...

Ma az oviban népitánc bemutató volt, 10-re várták a szülőket. Úgy volt, hogy megyünk mindketten és akkor a kicsivel is ellesz valamelyikünk, de hát férjem nem tudott mégsem jönni. Na sebaj, hát a kisfiam úgyis jófej, ellesz a sok gyerek közt - gondoltam...
Előtte persze becígöltem a 2 gyereket az oviba, lányzót otthagytuk, majd a fiam kitalálta, hogy ő sétálni akar. Remek, mert 1 vékony felső és a télikabát volt csak rajtam, gondoltam megyünk jövünk, ennek ellenére 1 órát sétálunk a buzi hidegben. Hazaértünk 9 után, én fürdés, kicsi smink, gyereket pelenkáz, újra öltöztet. Indulás előtt észrevettem, hogy a telefonom kihúzódott a töltőről, így kurvára lemerült. Ez azért gáz, mert 1 körülre vártam egy embert, aki elviszi a vaterán eladott laptopot és hív, hogy tud-e jönni, merthogy nekem meg népitáncosdi után el kellett volna mennem vásárolni. Mert "menni kell a kocsival, mert öreg már, nehogy lemerüljön az akksi (ami amúgy nem öreg)".
Szóval elmentünk az ovis bemutatóra, fiam hozta a leghisztisebb és legrajtamlógósabb formáját, lánykám megzavarodva a rengeteg embertől szintén rajtam lógva, bömbölve, hogy menjünk haza. Agyam eldurrant!!! Szerencsére meg tudtam nyugtatni a csajszit, szépen végigcsinálta a bulit (édesek voltak egyébként :-)) majd ott is maradt a kis drágám.
Remekül meg lett szervezve a délelőttöm ismét és most jön az egészre a korona: amikor már a kisfiam végre füligérő szájjal repült a kocsi felé, AZ meg nem indult be!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Írhatnék valami nagyon csúnyát, amit sokszor elmondtam akkor (reméljük a gyerek nem jegyezte meg :-( ), de nem teszem, most már nyugodt vagyok és úgy fogom fel, mint egy spirituálisan fejlett ember: ma délelőtt minden jel arra mutatott, hogy ne menjek el itthonról, talán történt volna valami...