Azért is ezt a gyönyörűséges pillangós nyugalom mandalát rakom be képnek, hogy mindig csak arra gondoljak: NYUGI - NYUGI - NYUGI!
De amúgy meg ki kell írni magamból, mert különben bedilizek...
Ma az oviban népitánc bemutató volt, 10-re várták a szülőket. Úgy volt, hogy megyünk mindketten és akkor a kicsivel is ellesz valamelyikünk, de hát férjem nem tudott mégsem jönni. Na sebaj, hát a kisfiam úgyis jófej, ellesz a sok gyerek közt - gondoltam...
Előtte persze becígöltem a 2 gyereket az oviba, lányzót otthagytuk, majd a fiam kitalálta, hogy ő sétálni akar. Remek, mert 1 vékony felső és a télikabát volt csak rajtam, gondoltam megyünk jövünk, ennek ellenére 1 órát sétálunk a buzi hidegben. Hazaértünk 9 után, én fürdés, kicsi smink, gyereket pelenkáz, újra öltöztet. Indulás előtt észrevettem, hogy a telefonom kihúzódott a töltőről, így kurvára lemerült. Ez azért gáz, mert 1 körülre vártam egy embert, aki elviszi a vaterán eladott laptopot és hív, hogy tud-e jönni, merthogy nekem meg népitáncosdi után el kellett volna mennem vásárolni. Mert "menni kell a kocsival, mert öreg már, nehogy lemerüljön az akksi (ami amúgy nem öreg)".
Szóval elmentünk az ovis bemutatóra, fiam hozta a leghisztisebb és legrajtamlógósabb formáját, lánykám megzavarodva a rengeteg embertől szintén rajtam lógva, bömbölve, hogy menjünk haza. Agyam eldurrant!!! Szerencsére meg tudtam nyugtatni a csajszit, szépen végigcsinálta a bulit (édesek voltak egyébként :-)) majd ott is maradt a kis drágám.
Remekül meg lett szervezve a délelőttöm ismét és most jön az egészre a korona: amikor már a kisfiam végre füligérő szájjal repült a kocsi felé, AZ meg nem indult be!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Írhatnék valami nagyon csúnyát, amit sokszor elmondtam akkor (reméljük a gyerek nem jegyezte meg :-( ), de nem teszem, most már nyugodt vagyok és úgy fogom fel, mint egy spirituálisan fejlett ember: ma délelőtt minden jel arra mutatott, hogy ne menjek el itthonról, talán történt volna valami...
