Ma valahogy hisztis vagyok...
Vagy nem is tudom, rámjött megint a gondolkodás, bizonytalan vagyok, a hogyan tovább kérdéssel kapcsolatban már megint. Sminkelés? Fog az menni nekem? Hogy bírja a család, hogy hétvégén nem mindig leszek? Visszamenni a régi melóhelyre? Hogy bírja a család, ha csak hétvégén leszek? Hogy bírom én megint azt a légkört, a nyomást? Áááááá, nem lehet okos az ember, csak a kérdőjelek sorakoznak. Ami tény, hogy márciustól gyes és remélem, családi pótlék, bár elvileg 29-én összeül a T. Ház és eldöntik, hogy kitől vonják meg, ki kaphatja... hát bekaphatják!
Este már az őrület határán voltam, de 8-kor lementem inkább az edzőterembe, kifutottam a gőzt.
A nap pozitívuma, hogy az egész nap szakadó eső tisztára mosta a kocsimat és már nincs hideg sem és nagyon ramélem, hogy nem is lesz.
Közben meg sok izgalom vár rám, mert hétvégétől rengeteg fotózásra megyek és nagyon remélem, hogy már csinálhatok ezt-azt élesben is. Csak itt van a lelkiismeret furdalás, hogy egész héten robotoló férjemet itthagyom a gyerkőcökkel. Persze ez jelenthetne neki kikapcsolódást is, de nem jelenti sajnos, tudom :-( Na de mindegy, ezt már végigcsinálom, ha törik, ha szakad.
És jönnek sorban a horoszkópos megrendelések is szerencsére, amit persze sminkre költök, de az már lényegtelen apróság... szóval mégiscsak szép az élet!
