Járom az utam...

Szombaton Abonyban jártunk az állatkertben, kihasználva az utolsó szép napot idén. Késő délelőtt indultunk, megebédeltünk a Mészáros Vendéglőben, majd átsétáltunk az állatkertbe.

A kisoroszlánok éppen kint voltak, a gyerkőcök élvezettel simogatták őket. Ölbe is lehetett venni őket - már aki bírta - mert bár még kölykök, de a mancsuk már most akkora volt "nyugalmi állapotban", mint a kinyitott tenyerem...
Ott volt még Buborék a gyerek víziló, rutinosan tátotta a száját, mint a nagyok a pesti álltkertben.

Láttunk még szürkemarhát, kecskét, lovat, szamarat, disznót, nyuszit, tengerimalacot, emut, struccot, zebrát, antilopot, ormányos medvét, nagy oroszlánokat, különféle majmokat, arany fácánt (nem dobozosat :-)). Remélem, nem hagytam ki senkit...

Mindenkinek ajánlom!

Mostanában sokat írok, de a végére mindig olyan személyes lesz, hogy azt inkább csak privát posztként tudom elmenteni. Rengeteg dolog történt velem / velünk az utóbbi időben, de az eseményeket feldolgozni mindig csak később lehet, amikor egy kis nyugis időszak köszönt az emberre. Megpróbálok most egy adag tapasztalatot leírni, de nem garantálom, hogy nyilvánosan is publikálom. Majd a végére kiderül...

Az első dolog, amit nem győzök hangsúlyozni a környezetemben, az őszinteség, a dolgok kibeszélésének fontossága, főleg azokkal a személyekkel, akik fontosak számunkra. Van egy ember, akivel nagyon szépen sikerült lezárni a közös múltunkat jó sok évvel ezelőtt. 1 hétig beszélgettünk, hallgattunk, sétáltunk, buliztunk, pihentünk és a végére minden a helyére került. Az addig nyitva maradt MIÉRTek megválaszolásra kerültek, de a régi sebek nem szakadtak fel, tudtuk, hogy ez így van jól, együtt zártuk be a közös dobozunkon a lakatot. Azóta is ha találkozunk, barátként tudunk beszélni, nincs feszengés, csak nosztalgia, kellemes emlékek.
Egyet tudok mondani: KÖSZÖNÖM, hogy partner volt abban, hogy soha ne merülhessen fel bennem a "mi lett volna ha...?" kérdés, a vele párosuló gyomorfacsaró érzés kíséretében.

A másik dolog, amivel nemrégiben szembesültem, hogy szólni kell a barátodnak, ha azt látod, hülyeséget csinál. Igenis szólni, még ha esetleg ezzel el is távolodtok egymástól. Ez is egy jó régi történet, de most vált aktuálissá. Most látom, hogy akkor mit és hol szúrtam el, mert most a barátnak nagyon rossz... Talán megelőzhető lett volna, nem tudom, de legalább azt mondhatnám, hogy én mindent megtettem. Amikor azt látod, hogy a barátod a pillanatnyi hév mellett szinte csak kényelemből megy bele egy kapcsolatba, ahelyett, hogy tenne valamit azért a másikért, akivel igazán jó együtt és lelki társak, akkor nyitsd ki a szád jó nagyra, ne törődj a következményekkel. Könnyebb volt otthon maradni, mint elmenni és egy másik várost választani lakhelyül, könnyebb volt azt mondani, hogy ez jó lesz így, mint küzdeni, kicsit szenvedni, de igazán szeretve lenni.
SAJNÁLOM, hogy nem tettem meg akkor azt, amit a mai eszemmel elvárnék magamtól.

A harmadik dolog az igencsak személyes és a mai napig nem jutottam túl rajta. Gyakorlatilag itt is az őszinteség hiánya, ami adott, de itt nem én vagyok a hunyó, hanem egy barát. Bár nem tudom, hogy még annak nevezhetem, mert nem beszéltük meg, azóta nem kerestük egymást. Pont arról van szó, amit az előbb leírtam. Ha azt hiszi, hogy én valamit rosszul csinálok, akkor miért nem szól? Miért nem beszél velem? Nem részeg félmondatokból szeretnék értesülni a velem kapcsolatos gondolatairól. Azt hiszem ez jogos elvárás egy baráttól, főleg a lassan 20 év közös múltunk után. És most nem tudom, mi tévő legyek. A labda nekem van feldobva, mert hamarosan a születésnapja lesz. Én hibáztam először, azt elismerem, de nem bánom, mert így kiderült, amiről fogalmam sem volt: hogyan is vélekedik rólam, az életemről.

Azt hiszem most végre sikerült úgy írnom, hogy publikálható. Igaz, csak én értem, de nem baj, végül is az én blogom... :-)))

Kreatívkodtunk egy ovistárs anyukájával, egy frankó terepasztalt csináltunk: hegyek, vízesés, tó, rét, fák. Kb 1 hétig minden nap ovi után ott voltunk este kifulladásig és papírmaséztunk, festettünk, ragasztottunk. Nagyon élveztük mi is és a gyerekek is.

Szerintem nagyon szuper lett, bevittük az oviba, a gyerekek is örültek neki.

A lányok tudtak segíteni, tapétaragasztó helyett csirízzel dolgoztunk, így teljesen ártalmatlan volt a dolog, belemászhattak. A festék pedig falfesték, hogy jól fedjen a színes újságon.

Gondolkodunk városban és vasutas terepasztalban is. Jól elkaptuk a fonalat, kicsit "terápiás" volt a dolog, alkalmazkodni, ötleteket megvitatni, kompromisszum... stb.
Érdekes, mert évek óta nem dolgoztam együtt senkivel ilyen "projektszerűen".

... mindent megveszünk (Pa-Dö-Dö)

Ismeritek? Ez a számuk egész pontosan akkor jelent meg, amikor a főiskola első éve a vége felé közeledett. Jó meleg volt már, délelőtt vizsgák, délután strand, este buli :-). Barátnőmmel a 26-os koleszban üvöltettük a rádiót, kitekercselt vécépapírral rohangáltunk a folyosón, majd megfulladtunk a röhögéstől... kiadtuk a feszkót.

"Hotdogakávéasültlimonádé...
... Itt a strandidő végre itt a nyár, most figyelj itt van, itt a nyár, szombaton délben itt a nyár ez nekünk jáááár!!!"

De jó is volt!

A kislányom 4 éves lett szombaton...

Már kész nő: okos, öntudatos, bájos, kedves és aranyos (ha akar). És persze betegesen vonzódik a "csattogós" cipőkhöz, táskákhoz, körömlakkhoz és a sminkes dolgokhoz... na ja!

Epertortát sütöttem neki, mert az eper a mindene. Kakaós piskóta, 70 dkg eper a krémhez és mennyei boldogság ragyogott a vidám kis pofiján. A 4 szál gyertyát 3-szor kellett meggyújtani, mert annyira élvezte az elfújást, aztán egyszer a kicsinek is kellett hagyni, hogy fújja :-)))

A legjobb ajándék? Unokatesóm barátnőjétől sminkcuccokat kapott, szemhéjpúderek, 2 fajta rúzs, 2 körömlakk, körömmatricák és tetoválások... Egyből mindent ki kellett próbálni (naná), kezét úgy tartotta percekig, amíg a lakk száradt, hogy csak lestem, aztán csak repkedett ide-oda ... mint egy kész nő

Ez egy horror történet, gyengébb idegzetűek lapozzanak!

Minap nagytakarítottam... családot elküldtem vidékre, hogy kellemesen egyensúlyozhassak az ablakpárkányokon, hogy a felmosás ne 2 órán keresztül tartson, mert nagy segítség gyerekeim akarják vizezni, csavarni, tologatni a padlón, majd 15-ször végigmászni a vizes felületen, ergo zoknicsere, elcsúszás miatti kék-zöld foltok puszilgatása és persze újra felmosás... szóval hogy nyugi legyen.

A nappali egyik kis ablaktábláján évek óta van egy virágra repülő méhecske, Micimackó (bambán a távolba meredő pofával - pont ez a kép, amit ideraktam) és az ugrándozó Tigris - üvegmatricából. Örökké hálás (!!!) leszek barátnőmnek, hogy elkészítette és a gyerekek örömére felragasztottuk.
Gondoltam, megszabadulok e remekművektől. A méhecske és a virág, mint újkorában: szépen lejött, még Tigris narancssárga - fekete csíkos bundája is egész tűrhetően hagyta magát levakarni, bár már ez is fél órámba telt. Görcsbe rándult tenyérrel markoltam egy kést és kapartam-vakartam, mint bolhás kutya a hónalját.

De!!!!! Micimackó, a kis rohadék és a sárga pufók teste nem hagyta magát. Már azon filóztam, hogy mennyibe fog kerülni annak az ablak kazettának az újra üvegezése, mert menten kitöröm a húsklopfolóval. Ilyen dühös és elkeseredett szerintem életemben nem voltam! Szidtam mindenkit: aki kitalálta, legyártotta, forgalomba hozta, eladta a festéket, aki elkészítette és felragasztotta, végül azt, aki engedte a gyereknek, hogy maradjon még 2-3 hét után is. Na de Micimackó is hibás ám! Mert mi van, ha piros lett volna? Vagy "neadjisten" barna, mint egy normális medve, vagy fehér, mint a jeges pajtás?????

Totálisan kikészültem, úgy 1 órát szenvedtem csak vele, de ő győzött. Most persze a nagyokosok mondhatják, hogy van oldószere, na de most komolyan honnan szereztem volna szombat este ilyesmit és különben is nemár, hogy előre ezt kell gondolnom egy szaros üvegmarticáról és a szelíd-bamba Micimackóról, hogy majd nem akar lejönni az ablakomról!

Este lementem az edzőterembe, hogy kiadjam a feszkót, erre találkozom egy szomszéddal és rázúdítom a problémát. Mosolyogva közli, hogy egy kis olajjal (ét, olíva, akármilyen) kenjem be és úgy 20 perc múlva lejön. Persze kinevettem... nem találkoztál te még Micimackóval! Egy ilyen ádáz, makacs harcos nem fog egykönnyen olajra lépni!

Aztán hazakullogtam, de nem törődtem vele! A kis szemét pofája, komolyan mondom bambáról enyhén gunyoros mosolyra váltott ott az ablakon, kár, hogy nem fotóztam le...

Másnap viszont keményen, olajos vattakoronggal felszerelkezve nekiestem, bekentem. Vártam, vártam (10 perc után bepróbálkoztam -ehhh de türelmetlen vagyok) és úgy a 25. percben elkezdtem legyilkolni.

Táttárááá!!! Sikerült, leszedtem, megszabadultam tőle! Éljen a győztes! Elbántam ezzel a minden hájjal megkent ellenséges mesefigurával, ezzel a butus álarc mögé rejtőzött gazzal, ezzel a ... MICIMACKÓVAL!?!?!?!?

... jó pasi?

Édes szívemmel (ez a fiam) voltunk ma délelőtt lámpát venni - Disney Princess őrület - a kis nyuszilánynak. Leparkoltunk, elsétáltunk a boltba, megvettük, majd a zebránál várakozva láttam, hogy jön egy tűzoltó autó. Szerencsére nem szirénázott, nem sietett, így volt időnk megszemlélni.
Tűzoltóbácsik letekerték az ablakot, integettek - na persze nem nekem :-) - nagyon kedvesek voltak. Édes szívem pedig lenyűgözve állt a maga 2 évével és 90 centijével.
A "bácsik" igen jóképűek voltak, egyenpóló, kedves mosoly... mindig is buktam az egyenruhásokra. Jahj régi szép idők!

Muszáj írnom még a mormotaságról.

A mormoták mi vagyunk a kicsivel: tegnap és ma is szétcsúszva aludtunk délben, ő 3,5 én 2 órát. Többet ért, mint 3 átaludt éjszaka. Gyanítom, hogy nála azért van egyrészt, mert most jön az utolsó foga (nyál, szájbaturkálás, nyűg, szenvedés). Másrészt mivel kiárusítottam alóla a matracát, most 2 db félbehajtott paplanon alszik a kiságyban és szuper pihe-puha kuckója lett.

De hogy velem mi van? Lényegtelen, fogggalmam sincs. Az a fontos, hogy kipihent és kisimult vagyok és persze marha álmos, pedig még csak most múlt 10 óra.

Ha az elmúlt 2 hétben írtam volna bejegyzést, akkor csupa :-) és :-)) és :-D lett volna benne, de nagyon nyüzsgő heteim voltak, így nem írtam...

Most meg csupa nyomiság van. Senki nem beteg vagy ilyesmi, csak egyszerűen kipukkadt a múlt heti lufi. Nagyjából megmozdulni sincs kedvem. Persze ettől függetlenül muszáj, még napi 3 óra játszóterezés is befigyel délutánonként, amióta itt a tavasz.

Kénytelen vagyok valami szép színes lufis képet berakni, mert menten elalszom...

Milyen szépek, nem igaz? Máris jobb a kedvem, szeretem őket.

Azért van ok az örömre is, újabb 9 napos kúrát csináltam végig, aminek eredménye, hogy újabb 3 kg csúszott le. Na meg a tavalyi háromnegyedes farmerom, amikor fel akartam venni a minap. Sajnálom, mert nagyon szerettem, de majd lesz mááááásik. Szerdán megyek turizni. Jó lenne kifogni 1-2 egyedi darabot magamnak és a gyerkőcöknek is.

Múlt hétvégén voltunk Káptalantótiban (Badacsony) egy borkóstoló vacsorán a barátnőmmel és a vőlegényével.
Az Istvándy Pincészet szervezte a vacsorát. Egy nagyon szimpatikus családot ismerhettünk meg, ahol már nemzedékek óta tradíció a borászat, és láthatóan új lendületet vettek, ahogy az ifjabb nemzedék viszi tovább a hagyományt. És ez rendjén is van így, hiszen a "fiú" egy karizmatikus egyéniség, jó kezekben van a szőlő.
A lényeg, hogy finom borokat ittunk, nagyon szép környezeben és kedves emberek társaságában.

Könnyű friss borral kezdtünk, neve Bizsergés. Amolyan kis szénsavas jellegű, meleg nyári estére való szigorúan fröccs helyett!
Aztán jött egy illatos Rosé, amit sárgadinnye - sonka - eper kombinációhoz ettünk és bizton állíthatom, hogy minden egyes étel összetevőt kiszimatoltam a borban. Kicsit elfogult vagyok, mert mostanában a rosékat szeretem leginkább. Mennyei volt!
Majd a Kéknyelű, következett a főételhez, ami mangalica sült volt párolt káposztával. Ez a bor olyan volt, mint amikor lemész a pincébe (boros! :-) és érzed azt a nemespenész illatot a fal felől és belesüppeszted az ujjadat abba a finom puhaságba. Igazi élmény volt!
Hárslevelűt ittunk a desszerthez. Aranygaluskát kaptunk, szerencsére nem az a cuccos sodó volt rajta, hanem egy könnyen csordogáló vaníliaöntet.
A vacsora zárása Cabernet Savignon, amit "csak" 1-1,5 évig érleltek tölgyfa hordóban, - szóval nem barrique - de nekem már ennyi idő is sok volt... nem szeretem az ilyen borokat, biztosan nekem is érnem kell még hozzájuk. (remélem, nem tölgyfa hordóban :-)) Színe, illata csodás volt, de nem az én ízvilágom.

A szállásunk az étterem / fogadóterem fölött volt, komolyan mondom le a kalappal! Igényes, összhangban minden egyes bútordarab, kényelmesre van kitalálva a szoba, a fürdő.

Még a vacsora előtt kint voltunk a szőlőben is, délután 5 körül. Nagyon kellemes idő volt, gyönyörű dimbes-dombos táj, olyan ahol az ember szívesen elücsörög egy pohár borral a kezében.

Nyáron visszamegyünk gyerekestül, lesz traktorozás a hegyen, piknikkosár a kézbe, mangalicafarm nézés meg minden.

Köszönjük a szép estét és innen is további sok sikert kívánunk nektek! www.istvandy-pinceszet.hu/

Ha valaki a Balaton északi partján jár és kirándulós kedve van, ne hagyja ki Monoszlón a Hegyestű neveztű vulkanikus bazalt képződmény megtekintését. Ma már Nemzeti Park veszi körül, vannak kiránduló utak, geológiai bemutatóhely. Meg lehet mászni, fentről pedig gyönyörű kilátás nyílik a Káli-medencére, Balatonra.

Nyáron voltunk errefelé már, gyerekekkel szintén kihagyhatatlan Salföld, ahol egy major van sok-sok állattal. Kifejezetten magyar fajtákkal is találkozhatunk pl. szürkemarha és van lovaglási lehetőség.

Ma este még a kiülős borozás helyett inkább ágyba bújok, de tudom, hogy mindennek eljön az ideje...

Ez ma a reklámok napja. Ez is én vagyok, néhány hete aktualizáltam ezt az 5 éves honlapomat: http://asztroinfo.uw.hu

A főoldal és a kapcsolat oldal háttere a kedvenc Deva tartot lapjaim. Mondjuk mindegyik a kedvencem, gyönyörűségesek. Ha valami nagyon-nagyon spirituálisat akarsz, gyere el és kirakjuk a Devat. Fantasztikus!

Ez a lap a NAP, az éltető napocska.
Azért is raktam be ide, hogy csalogassam az igazi napocskát, hogy egy kellemes tavaszunk legyen már végre. Illatos, firss szellős, virágbaborulós fás, aztán lassan orgonaillatba átmenő, meleg, bőrpirongató nyár.