Ez egy horror történet, gyengébb idegzetűek lapozzanak!
Minap nagytakarítottam... családot elküldtem vidékre, hogy kellemesen egyensúlyozhassak az ablakpárkányokon, hogy a felmosás ne 2 órán keresztül tartson, mert nagy segítség gyerekeim akarják vizezni, csavarni, tologatni a padlón, majd 15-ször végigmászni a vizes felületen, ergo zoknicsere, elcsúszás miatti kék-zöld foltok puszilgatása és persze újra felmosás... szóval hogy nyugi legyen.
A nappali egyik kis ablaktábláján évek óta van egy virágra repülő méhecske, Micimackó (bambán a távolba meredő pofával - pont ez a kép, amit ideraktam) és az ugrándozó Tigris - üvegmatricából. Örökké hálás (!!!) leszek barátnőmnek, hogy elkészítette és a gyerekek örömére felragasztottuk.
Gondoltam, megszabadulok e remekművektől. A méhecske és a virág, mint újkorában: szépen lejött, még Tigris narancssárga - fekete csíkos bundája is egész tűrhetően hagyta magát levakarni, bár már ez is fél órámba telt. Görcsbe rándult tenyérrel markoltam egy kést és kapartam-vakartam, mint bolhás kutya a hónalját.
De!!!!! Micimackó, a kis rohadék és a sárga pufók teste nem hagyta magát. Már azon filóztam, hogy mennyibe fog kerülni annak az ablak kazettának az újra üvegezése, mert menten kitöröm a húsklopfolóval. Ilyen dühös és elkeseredett szerintem életemben nem voltam! Szidtam mindenkit: aki kitalálta, legyártotta, forgalomba hozta, eladta a festéket, aki elkészítette és felragasztotta, végül azt, aki engedte a gyereknek, hogy maradjon még 2-3 hét után is. Na de Micimackó is hibás ám! Mert mi van, ha piros lett volna? Vagy "neadjisten" barna, mint egy normális medve, vagy fehér, mint a jeges pajtás?????
Totálisan kikészültem, úgy 1 órát szenvedtem csak vele, de ő győzött. Most persze a nagyokosok mondhatják, hogy van oldószere, na de most komolyan honnan szereztem volna szombat este ilyesmit és különben is nemár, hogy előre ezt kell gondolnom egy szaros üvegmarticáról és a szelíd-bamba Micimackóról, hogy majd nem akar lejönni az ablakomról!
Este lementem az edzőterembe, hogy kiadjam a feszkót, erre találkozom egy szomszéddal és rázúdítom a problémát. Mosolyogva közli, hogy egy kis olajjal (ét, olíva, akármilyen) kenjem be és úgy 20 perc múlva lejön. Persze kinevettem... nem találkoztál te még Micimackóval! Egy ilyen ádáz, makacs harcos nem fog egykönnyen olajra lépni!
Aztán hazakullogtam, de nem törődtem vele! A kis szemét pofája, komolyan mondom bambáról enyhén gunyoros mosolyra váltott ott az ablakon, kár, hogy nem fotóztam le...
Másnap viszont keményen, olajos vattakoronggal felszerelkezve nekiestem, bekentem. Vártam, vártam (10 perc után bepróbálkoztam -ehhh de türelmetlen vagyok) és úgy a 25. percben elkezdtem legyilkolni.
Táttárááá!!! Sikerült, leszedtem, megszabadultam tőle! Éljen a győztes! Elbántam ezzel a minden hájjal megkent ellenséges mesefigurával, ezzel a butus álarc mögé rejtőzött gazzal, ezzel a ... MICIMACKÓVAL!?!?!?!?
