... jó pasi?
Édes szívemmel (ez a fiam) voltunk ma délelőtt lámpát venni - Disney Princess őrület - a kis nyuszilánynak. Leparkoltunk, elsétáltunk a boltba, megvettük, majd a zebránál várakozva láttam, hogy jön egy tűzoltó autó. Szerencsére nem szirénázott, nem sietett, így volt időnk megszemlélni.
Tűzoltóbácsik letekerték az ablakot, integettek - na persze nem nekem :-) - nagyon kedvesek voltak. Édes szívem pedig lenyűgözve állt a maga 2 évével és 90 centijével.
A "bácsik" igen jóképűek voltak, egyenpóló, kedves mosoly... mindig is buktam az egyenruhásokra. Jahj régi szép idők!
Muszáj írnom még a mormotaságról.
A mormoták mi vagyunk a kicsivel: tegnap és ma is szétcsúszva aludtunk délben, ő 3,5 én 2 órát. Többet ért, mint 3 átaludt éjszaka. Gyanítom, hogy nála azért van egyrészt, mert most jön az utolsó foga (nyál, szájbaturkálás, nyűg, szenvedés). Másrészt mivel kiárusítottam alóla a matracát, most 2 db félbehajtott paplanon alszik a kiságyban és szuper pihe-puha kuckója lett.
De hogy velem mi van? Lényegtelen, fogggalmam sincs. Az a fontos, hogy kipihent és kisimult vagyok és persze marha álmos, pedig még csak most múlt 10 óra.
