Ő Szaturnusz (Kronosz - görög mitológiában).
A szülőatyja sok istennek, mint: Poszeidon, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Zeusz. Nem szerette gyermekeit, félt attól, hogy ő is olyan bűn áldozata lesz, mint apja, Uranosz. Uranosz hatalmát ő vette el, mint legkisebb fia, mert Uranosz föld alá zárta gyermekeit, hogy ne veszélyeztessék hatalmát. Tehát Kronosz félt. Ezért még szörnyűbb bűnt követett el, megette saját gyermekeit.
Ajánlom az érdeklődőknek Peter Orban: A Szaturnusz és a sors hatalma című könyvét (végtelenül érdekes és izgalmas olvasmány). Ennek a műnek az alapján a következő ellentmondásos tulajdonságokat lehet elmondani Kronoszról:
- megfosztja apját a férfiasságától egy sarlóval, amit anyja Gaia készített neki
- felfalja saját gyermekeit, mert félti a hatalmát
- az országépítés istene, a mezőgazdaság és városépítés megalapítója
- ő volt az az isten, aki "démonokat" alkalmazott, olyan lényeket, akik az emberek felett álltak és vigyáztak rájuk, hogy megelégedettség, szerénység, törvényesség és irigység nélküli igazságosság uralkodjon
Kronosz római megfelelője Szaturnusz, a földművelés, gyümölcsök, szőlőtermelés és a vetőmagok istene, aki a magvak kikeléséért is felel. Felesége Ops a vetés és aratás istennője, fia Jupiter. A történet innentől kezdve hasonló a göröghöz, Jupiter megfosztja apját a hatalmától, az apa pedig elmenekül. Komor hangulatú, istenek otthonából elüldözött égi uralkodó. Hatalmát az égbolt legalsó részén gyakorolja, így uralja az Imum Coelit, ezért az egész világot fordítva látja és egy ellenséges nézőpontból szemléli. Ahogy saját misztikus sorsa apaságán keresztül teljesül be, így mint bolygó az apák és aggok sorsát uralja.
Vettius Valens (szerző Kr.u. 2. századból) összefoglalóan jellemzi azt az archetípust és embertípust, aki ennek a planétának áll az uralma alatt: keserű (íz), félénk (szomorú, szenvedő), kicsinyes (szűkmarkú), fösvény (irigy, pénzfelhalmozó), magát megvető, remete, kényszerképzetektől megszállott, hazugságok eltitkolója, kistermetű, sovány (sok evés ellenére), görnyedt, keveset beszél, öngyilkosságra hajlamos, rest és őrült, fekete szemű, fekete hajú, fekete ruhát viselő, álmos, rossz szagú.
Asztrológiai szempontból a Szaturnusz, mint a sorsunk, a rend, a felelősség, a hivatás és a halál őre kap fontos szerepet.
Ő az, aki rákoppint az orrunkra, ha már túlságosan féktelenül és szabadon csak az egonk és más belső szubjektív személyiségeink veszik át a hatalmat akaratunk felett: "Ez így nem mehet tovább!" mondja. Ez az akadályoztatás annál fájdalmasabb, minél kevésbé fogadjuk el a sors létezését. Ez a karma nem kívülről "támad" minket, hanem belül, a lélekben lakik. A sors nem büntet, hanem kiegyensúlyoz.
Vállalni kell a felelősséget a tetteinkért, lelkiismeretünket vezeti a Szaturnusz.
Hivatásunk örzőjeként is megjelenik, azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mit szeretnénk nap, mint nap tenni, ami fontos számunkra, ami életüknek értelmet ad.
Fontos dolog még foglalkozni a halállal a Szaturnusz kapcsán. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy félünk, ezért inkább célszerű elébe menni. Legtöbbször külső események (közeli hozzátartozó halála, betegsége) segítenek ebben.
Ezt a bejegyzést bevezetőnek szánom a Szaturnusz a Szűzben című következő asztrológiai bejegyzésemhez azoknak, akik mélyebben is szeretnék érteni az ott leírt dolgokat.
