És eljött az idő, amikor már nem tudunk kint futni a jó kis pályánkon, mert nincs világítás, így ma edzőteremben voltunk. Persze lehetne parkban, de nincs kedvem a kutyaszart kerülgetni, netán ha belelépek hányingerrel küszködve levakarni (ahogy a gyerekek cipőjéről szoktam), és betonon meg nem futok, a térdeim azt nem bírják.

Nagyon ódzkodtam tőle: nincs friss levegő, csomóan préselődünk a teremben és különben is egy hülye gép...
Na ennek ellenére szerintem hipperszupper volt! Sokkal könnyebb a masinán futni, nem kell nézni a kósza fűcsomókat, nyilván nincs szél (se ellen, se hát), mivel zárt helyiség, úgy izzadtam, mint egy ló, ez méregtelenítés szempontjából sem utolsó. Közben néztem a tévét - a celebes baromságot - és nagyon gyorsan lepergett a 25 perc. A pultos kislány is nagyon kedves, helyes volt, nagyon szimpi az egész hely. Az eheti adagunk 5 perc gyaloglás, majd háromszor 4 perc futás, 2 perc gyaloglás és a végén 2 perc gyaloglás.
Ráadásul összefutottam a teremben anyu barátnőjével, az egyik szomszédommal és egy óvónővel. Szerencsére plázacicák nem voltak, vagyis voltak olyanok, akikre külsőre azt mondanád, de agyilag mégsem voltak azok :-) Mondjuk engem nem nagyon érdekel, hogy ki néz és ki mit gondol, szerintem 32 évesen, 2 gyerek után igenis lehet valaki dagi, dícséretes inkább, hogy teszek ellene!

Vasárnap azért a szabadba megyünk délelőtt, ha az esők ura is úgy akarja...